Szeretlek ... Egy vidám forgatag kellős közepén találkoztam vele.
" A nagy szerelem!" Együtt jártak ők sok-sok éven át, egy fiú, meg egy lány. Hideg tél, meleg nyár, kint találta őket a kis utcán. Fogták egymás kezét, beszélgettek, sokat suttogtak egymásnak forró szavakat. Boldogok voltak, mint soha senki más, szerették egymást, a fiú, meg a lány. Egy napon így szólt a lány: Gyereket várok, egy kisbabát. A fiú nem szólt, csak elköszönt, többé nem jött vissza már. Elment némán és hidegen. Ez volt hát a "Nagy Szerelem!" És megszületett a kisfiú, boldog volt a lány. Hátha jő az apa tán. De nem jött, hiába várta. Teltek a napok, egyre teltek, de ő mégis reménykedett. Hiába várta, hátha jön a srác. Együtt élt a lány a kisfiával, benne lelte örömét, és eltelt ifjúságát. S nőtt a fiú napról- napra szebb lett. Kimondta az első szót a legszebbet : Anya! Egy napon sétálni mentek, a kisfiú ott totyogott az anyja mellett, sötét utcák, hol azelőtt jártak, fölvillantak az emlékek. Sok elmúlt napok, boldog évek. Fölsóhajtott a lány : Milyen kár hogy egyedül vagyok! A sarkon ifjú pár köszönt rá. Egy barna szemű, fekete srác vissza nézett, s a lány könnyein át, így szólt gyermekéhez : Ez volt az Apád!!!
Magas volt, barna karcsú akár a jegenye így szólt: Kislány szabad egy táncra?
Alig vártam kimondnai igen
Szeme égő tűzként parázslott s ha rámtekintett nevetett.
Tudtam éreztem már akkor, hogy az első percben megszeretett.
Egy év telt el azóta, oly gyorsan szált el mint egy pillanat. Miközben gyakran találkoztunk s loptuk a forró csókokat.
Azt hittem bo9ldogok vagyunk , szeretük egymást nagyon.
A suliból hatafelé tartottam, mikor megpillantottam vkit aki, velem szembe jött.
Integetni akartam hisz ő már messziről integetett, de észre vettem vkit és nem emeltem fel a kezemet.
Kezét egy ismeretlen lány szorította oly fájdalom volt nézni ezt nekem, éreztem, hogy a könnyek lassan elborítják a szemem.
Hát így szeret, ezt tette vele?
Én inkáb meghalok, hisz így mit ér az életem
A sarkon feltünkt egy taxi, mint egy veszedelem
Én az útestre léptem, a többire már nem emlékszem
Mikor már feleszméltem, hatalmas tömeg állt körülöttem
Csak éppen azt nem láttam akit kerestem
Ekkor észre vettem, hogy mégegy test hever mellettem.
Igen ő volt a bátor, aki engem saját testével védelmezett
Félig eleven, félig halott.
Rajtam kivül senki sem tudta, hogy ő már a halálával birkozott
Gyengülő kezével megszorította a kezemet, utolsó erejét összeszedve egy mondatot rebegett
Meg kell mondanom, hogy az a lány a húgom volt
Gondolj rólam amit akarsz, én akkor is szeretlek.
Mardosó, keserű ön vád már az egész életem
Mert volt egy fiú aki ezzel a szóval halt meg
,,Szeretlek"
Szeretlek ... Volt egy nagyon gyönyörű pár, egy barna fiú és egy barna lány. Boldogok voltak hosszú éveken át, bár csak ilyen lenne az egész világ! Igen, de örökké semmi sem tarthat, a fiú útja másfelé haladt, szerelmük most már csak egy emlék maradt. Egy álomszép álom foszlott szerte, a lány zsebkendője könnyeit nyelte, körülötte megváltozott minden, sajnos ő nem felejt könnyen. Aki most ránéz az utcán, azt kérdi magától: "Miért? Hisz nemrég még majdnem repült a boldogságtól, most pedig épp, hogy nem hal a szomorúságtól." Már elteltek hosszú-hosszú hónapok, s a lány azóta is egy srác miatt zokog. Egy srác miatt, ki most másra mosolyog, s másnak küldözget óriási virágcsokrot. Szerették egymást hosszú éveken át, nem mondták, hogy elhervadt a virág. Fájdalom s könny ragyogott a szemében: "Hát nem jutottam eszedbe egyszer sem? Már mások ülnek kis piros padunkon, olyanok, akik szerelmesek és boldogok nagyon. Kár, hogy már engem nem tudsz szeretni, és sikerült ily hamar elfelejteni. Nekem ez nem megy ily könnyen, még most is emiatt folyik könnyem. Mire e levél hozzád elérkezik, a síró kislány már nem létezik. Nem láttál hulló csillagot? Én voltam az, ki eltávozott." A temetőben egy harang fájdalmában kondul, a sok kisírt szem a kis sír felé fordul. A sírban egy lány nyugodt, ki már hónapok óta nem mosolygott. Erdő mélyén, egy kis híd alatt találtak rá, de sajnos késő volt már... A srác éppen kihívóan mosolygott egy szőke lány szemébe, mikor a postás levelet adott kezébe. A levél hangulata boldogtalan volt, egy lány szerelméről és haláláról szólt. A fiú könnyes szemmel meredt a papírra, őrülten futott a temetőbe, sírva. Zokogva rogyott a kis sír előtt térdre, ráborult bocsánatot kérve. Rájött, nem kellett más szerelme, csak azt az egy lányt szerette. Sírva átkozta magát, miért nem jött előbb erre rá. Szél fújt át az éji temetőn, és a fiú bánatosan fejét a kis sírról felemelte. Fájdalmas hangon valaki megszólalt: "SZERETLEK!"
Meghalni csak miatta ..
Volt egy lány ki szeretett egy fiú,ebből a szerelemből nem volt kiút.
A lány egy ideig nagyon szerette,majd kis időre, elfelejtette.
A lánynak volt új szerelme,de, a fiút nem feledte,
Elmúlt a szerelem,s a lányban megerősödött a régi érzelem,
Találkoztak hétvégente,a fiú nem tudta hogy ő a lány szerelme.
Hogy a fiúnak tetszett a lány az már csak talány.
Többen mondták, hogy a fiú szereti,de, nem nagyon keresi.
Egyszer egy őszi napon,a fiú szerelmes lett nagyon.
Látta a lány a fiút mással ölelkezni,forrón szenvedélyesen csókolózni.
A lány nem bírta szenvedett,gondolta másik fiút kereshet.
Hetek teltek el a lány feladta,és leugrott a hideg habokba.
A fiú halotta a halál hírét,futva rohant a temetőbe és sírt.
Rájött mást nem szeret,és hogy nála jobbat soha nem kereshet.